Gedeon a Bibliai forradalmárok egyike.... /teljes igehirdetés/ 2015. okt. 23.

2015.10.24 07:48

Gedeon a Bibliai forradalmárok egyike…

/2015. október 23. Bűnbánati + Okt. 23./

Igehirdető: Petróczi Szabolcs

Textus: Bírák 6:11-32

 

Kedves Testvérek!

Ezen a héten az új borért való hálaadásra készülünk estéről estére, bűnbánati hét van, de a mai nap még egy dologgal kiegészül ez, hiszen október 23-a van az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásának 59. évfordulója, amikor is a magyar nemzet talpára állt, és fellázadt a kommunista diktatúra ellen, egész ország szerte. Névtelen, mindenféle korosztályú és foglalkozású ember, mondta ki, hogy elég, és lett egyszerű emberből ország szabadító forradalmárrá, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba és végre kimondják, hogy igazságot, és szabadságot akarnak. És ennek gyümölcseit érezhetjük mind a mai napig. Példaértékű tettek mentek ott és akkor végbe, aminek fénye, megfakulni látszik a mai korra, hiszen nagyon sokan nem tudják, hogy mi is történt, mi is annak a jelentősége. Pedig akik abban a korban éltek, és vannak még közöttünk családunkban is olyanok, akit az a rendszer megnyomorított, mely a gonosz műve volt. De az Isten megadta, hogy forradalmárok álljanak elő és az igazságért, harcoljon a nép együtt, félre téve minden nézeteltérést.

        De amint már mondtam, ma ezt sokan elfelejtették. Feledésbe kezd menni az, hogy valaki magyar, hogy igazi nemzeti érzelmű, sőt szinte csúnyán néznek arra, aki valami nemzeti dolgot megemlít, magára vesz, megvall.

Számomra nagyon furcsa dolog a mai emberek mentalitása, hogy bátran hordunk amerikai, angol zászlós ruhákat, new-york és chichago feliratos pulóvereket, pólókat, tele angol értelmetlen szövegekkel, azonban ha valaki felvesz egy piros fehér zöld ruhát, egy bocskait, kitűz egy Nagymagyarországot, akkor arra azt mondják, hogy magyarkodik, hogy nacionalista, hogy jobbikos, az egy galád ember. Míg nyugaton több országban, naponként felhúzzák a nemzeti zászlót, itt pedig csak ünnepeken van úgyszólván magyarkodás, mert ez nem más, ha igaz lenne, akkor a jó öreg becsületes magyar szokásokat is megtartanánk, melyek keresztyén alapokon nyugszanak.

A héten olvastam egy verset egyik gyülekezetünk tagja írta és volt benne egy ilyen sor, hogy „jó magyar szokás szerint”, ez úgy megfogott engem, hogy igen ez kellene, jó magyar keresztyénszokás. Mert bizony sok minden elmondható a ma emberéről, szokásairól, de amely nagy jellemzője az nem más, és elnézést a kifejezésért, hogy a nyugatot majmolja.

         De Istennek legyen hála, a mi népünk egy szabadság szerető nép, és az Isten minden nyomorúságunk között melyet megéltünk a világtörténelem folyamán, mindig adott forradalmi lelkületű embereket, vezetőket, ismert és ismeretlen férfiakat és nőket, hogy jobb irányba vezessék népünket. És bizony az Isten mind a mai napig szólongat mindannyiunkat, hogy nem élünk szabadságban, hiszen a bűnnek börtönében vagyunk, és próbál minket rávenni, hogy ezt meglássuk, és forradalmárként kelljünk fel és induljunk meg a rossz ellen, és legyen úrrá bennünk a jó.

         Mert tudjátok, a gonosz egyik csele, taktikája, hogy elhiteti, hogy szabad vagy, hogy nincsenek korlátok, mindent megszerezhetsz és mindent meg is érdemelsz, és így rendezkedünk be. És ha belegondolunk mennyi bálvánnyal berendeztük már az életünket. Az iskolában több csoportnál is előjönnek a bálványok és azok imádata, a gyerekek tudják is, hogy mi a bálvány, azonban a régi meghatározását tudják, és mi is erre gondolunk mikor ezt a szót halljuk, hogy bálvány, hogy az egy szobor, egy oszlop, ami előtt hajbókol az ember, az igaz Isten imádata helyett. Azonban ettől ez már sokkal több. Fejlődik az Ördög, már észre sem vesszük, hogy mi előtt hajbókolunk úgy észrevétlenül. Mert mindaz a dolog, ami nélkül nem tudsz élni, amit ha nem veszel magadhoz legalább egy nap egyszer, és az téged felzaklat, az mind a bálványod. Ami elválaszt téged az Istennel való kapcsolattól az mind bálvány, idegen Isten. Ami uralkodik rajtad. A fiatalok azt szokták mondani, hogy nekik nincs ilyen, és mikor megkérdem: mi lenne, ha egy hétre elvenném a telefonjukat, a számítógépjüket, vagy az áramot, akkor mi lenne, és rögtön mondják, hogy hát meghalnának. Nah ez a bálvány.

          Régen a Bibliai korban is ez ellen küzdött az Isten, és keresett meg, szólított meg embereket, hogy álljanak a sarkukra a saját életükben, a nép életében és lázadjanak ezek ellen az álistenek ellen. Ebből hallhattunk ma egy szeletet a Bírák könyvéből. Isten küldöttén keresztül megszólítja Gedeont. Ezt mondja: „AZ Úr veled van, erős vitéz!” Ezen szavakra rögtön jön a válasz, és a panasz, amit ma is gyakran hallunk, hogy ha velünk van az Úr miért enged meg megannyi dolgot, veszteséget, fájdalmat. Magára nem is gondol az ember, hogy miatta és érette is történhet valami. Csak úgy van vele, hogy a jó az tőlem az én erőmből, és tudásomból fakad, a rossz az Istentől jön.

        Emberként tekint Gedeon az Istenre, még akkor is mikor feladattal bízza meg, hogy szabadítsa meg népét. Nem bízik és jelet kér. Úgy gondolja, hogy csak egy ember a küldött. Étellel is kínálja, és ekkor jön a meglepetés, hogy nem úgy fogyassza el a küldött az ételt, ahogyan az ember, hanem kinyújtja a pálcáját, és mikor megérinti az ételt, tűz jön ki a kősziklából és megemészti azt. Gedeon ételt hozott az angyal tüzet adott. Így van ez a mi életünkben is, mi elgondolhatunk valamit jónak, készíthetünk, alkothatunk, dolgozhatunk valamiért, tüzet, olyan tüzet, amely értelmessé, igazi valósággá teszi, azt csak Isten adhat. Megeleveníteni, életté tenni, áldássá tenni az életünkben bármit, csak is Isten tud, minden más csak erőlködés. 1956. október 23-án is Ő adta a tüzet, tüzet a szívekbe, a testekbe, hogy cselekedjenek, és ők tettek is. Az Istentől látottak és hallottak, ha odafigyelünk rá, olyan hatással tud lenni az emberre, hogy az teljes fordulatot tud venni, ha engedünk az Isteni tűznek, megszólításnak.

          Gedeon mikor megbizonyosodik, arról, hogy valóban Isten angyalával találkozott, megrémül, azonban Isten mégis békességre inti, és békességet ad. Sőt feladattal is megbízza Gedeont. Meghagyja neki, hogy apja háza körül rombolja le Baal bálványisten szobrát és vágja ki a szent fákat, más szóval a berket, azután építsen oltárt az igaz Istennek. Mivel akkoriban jellemző volt, hogy az Istenben hittek, de mellette ott volt még Baal, és egyéb természet isten, idegen népek babonája, és annak szobrokat, kopjafaféléket állítottak, és több is volt ilyen.

Lehet először csak egyet állítottak fel, aztán még egyet, majd annyi lett mint az erdő a szent fa, amelyek teljesen eltakarták az Istent. Vajon nincs e a mi szívünkben, életünkben ilyen szent fa, berek, bálvány, bűn, bűnerdő? Nem vagyunk e mi is olyanok, mint ezek az izraeliek, hogy lassanként megtöltjük ezekkel életünk kertjét? Mi van a szívedben? Kinek adtál ott helyet? Kit imádsz? Ezt csak te tudod, és az Isten. Látod még igazi valójában az Istent, kívánkozol még a vele való igazi kapcsolatra?

       Bizony sokszor megtöltjük szívünket egy kis haraggal, szeretetlenséggel, irigységgel, bántással, családunk elhanyagolásával, földi múlandó dolgok istenítésével, aggodalommal, túlzott önbizalommal és így tovább. Milyen szent fa, bálvány van, ami elveszi tekintetedet az Isteni dolgokról, ami elválaszt az Istentől? Van ilyen bőven.    

       Számomra nagyon fájdalmas volt, hogy a mai város ünnepségből kihagyták az Istent, az istentiszteletet. Így kezdődik, általában elhagyjuk ezt, építünk ide egy bálványt, majd oda, és kitudja mi volt régen, senkit sem érdekel. Sajnos ez a jellemző ma, Isten idáig jöhet, meghúzunk egy vonalat, ekkor kell, de utána nem. Ezt láttam a mai megemlékezésen is, egyfajta protokoll volt a számomra, amit le kell tudni. Említhetjük mi, hogy a régiek felvették a keresztjüket, és milyen becsülendő, és nekünk is hasonlóan kellene, de mikor meglátjuk a keresztünket, akkor sarkon fordulunk és megyünk a másik irányba. Mikor a magyarságunkat, a keresztyénségünket aprópénzre kellene váltani, tehát megélni, de nem tesszük akkor már nem Isten az úr az életünkben, hanem a bálványunk, amit féltünk.

        De ahogyan mondta Isten Gedeonnak, és az 56-soknak, hogy cselekedj a rossz ellen, vágd ki a bálványokat, melyek faként állnak az életedben és árnyékolnak téged. Ugyanígy mondja ma nekünk is, neked és nekem. Azonban nehéz fejészét fogni, főleg a saját bűneink ellen. De Gedeon elindult, a családja bálványaival kezdi, elpusztítja, és helyére az Úrnak oltárát építi meg. Gedeon társakat vett maga mellé, példa ez nekünk is, hogy kellenek társak ehhez a feladathoz, úgy ahogy 56-ban, ez egy forradalmi feladat. Kell hozzá a házastárs, a gyermek, a család, a rokon, a barát, a lelkész, a gyülekezeti tag, hogy egymással egymásért harcoljunk, hogy jobb életet élhessünk.

          Jézus Krisztus maga is egy forradalmár volt, olyat hozott, tanított, és cselekedett ott Izraelben, amit senki más Ő előtte, és amelynek komoly hatása volt – van és lesz, hiszen van megváltásunk. Ezért kéri ma tőled, hogy hallgasd meg, engedd hogy tüzét adja neked, hogy meglásd a bűnt a kivágni való bálványokat az életedben. Kezd el ezt ma, ne halogasd, az Istent eltakaró bűneidnek vess véget, de figyelj másokra is, hívj segítségül másokat is e harcba, úgy ahogyan Gedeon tette.

       Emlékezz a múltra, az értékekre, azt tartsd meg. És légy e bűnös világban Isten forradalmára. Ámen.