Harc az Óriásokkal 5. rész - A Lélek Sivatagában - teljes igehirdetés

2015.07.20 15:44

A Lélek sivatagában…

/2015. július 19.Vas.D.e./

 Igehirdető: Petróczi Szabolcs

Lectio: 1Sám. 21:11-16

            1Sám. 22:1-2

Textus: Zsolt. 57.

 

Kedves Testvéreim!

Folytatva tovább megkezdett sorozatunkat, emlékezzünk vissza honnan is indult Dávid életének története. Pásztorból lett ország megmentő hős legyőzve a filiszteus óriást, majd lekicsinylett gyermekből felkent király utód. A juhok közül a királyi palotába került, azonban innentől kezdve, az eddig felívelő élete egyszeriben zuhanni kezd.

       Ahogyan a televízióban mutogatják a különböző diagrammokat, ha nekünk Dávid életéről kellene csinálni egy ilyen ábrát, akkor azt látnánk, hogy Góliát megölésével a csúcsra jut, de ezután hullámvölgy követ hullámvölgyet. Ha a múlt heti kétségbeesett Dávidi eseményekre gondolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy attól nincs lejjebb, mikor hazugságot hazugságra halmozott még az Isten házában is. De van, saját életünkből is meg láthatjuk, ha jól visszaemlékezünk, mindig van lejjebb, mert míg az ember nem Istenre tekint, míg nem tőle várja élete problémáira a választ és az útbaigazítást mindig van lejjebb. Az ember szokta kérdezni egy – egy probléma felmerülésekor „jön e még valami csapás...?” igen jön, mert az Úr tanítani akar, mert nélküle csak kóborolunk.

            Dávidnak is volt lejjebb, és erről szól a mai igehirdetés, hogy hősünk élete még lejjebb csúszik azon a láthatatlan ranglétrán, életének minősége, milyensége, teljesen a padlóra kerül. Hogy miért, mert nincs számára hely sehol.

Nincs senkije és semmije, amibe bizodalmát vetette elveszett. Saul teljesen elszigeteli Dávidot a biztonság és stabilitás minden forrásától, mindattól, amiben bizodalmát fektette. Felesége Mikál, apja Saul pártjára áll, megtagadja férjét. Jonatán, mint legjobb barát nem hagyhatja el a királyi udvart. Nincs senkije, még a pap Ahimelek sem tud már rajta többet segíteni.

       De Dávid még ekkor sem ébred rá, hogy nem körbe kellene nézni, hanem felfelé. És kitalál valamit, Gátba megy Góliát szülővárosába a filiszteusok közé, hogy bátorságot próbáljon kovácsolni a közös ellenségből. Mondván ők utálják Sault, én sem vagyok vele jóban, hát akkor majd befogadnak. Azonban a terv nem jön be, szinte kivetik maguk közül, hiszen Dávid az, aki sok filiszteust megölt, és a nép szinte a fejét kéri. De Dávid tovább csúszik lefelé, nem lát mást, csak a bajt, és Istent még keresni sem keresi, ezért kezébe veszi az irányítást és őrültnek tetteti magát: kaparászik az ajtókon, és nyála a szakállára csurog. És erre mondja Gát királya, hogy van itt elég bolond, ezért békén hagyja, kiteszik a város kapujába és otthagyják meghalni. Dávid pedig elmenekül, a sivatagba ott is Adullám barlangjába, a semmi közepébe, ahol békességben és biztonságban érzi magát, mert arra senki nem jár. Valószínűleg ez az a hely ahol a legmélyebben van, nincs tényleg semmije és senkije.

    Átérezzük e Dávid helyzetét? Kérem, a Testvéreket ma ismét helyezkedjenek Dávid szerepébe! Mert biztosan van nekünk is olyan Saulunk, lehet ez ember, személy, családtag, barát, szomszéd, akár gyülekezeti tag, aki megkeseríti az életünket, aki miatt korábbi pozíciónkból kimozdultunk, aki eltávolít minket szeretteinktől,

aki miatt egyedül érezzük magunkat, aki miatt az idegesség emészt minket, kivel nap mint nap meg kell küzdenünk, vagyis inkább menekülni kell előle.

De lehet ez egy bűnünk is, egy szenvedélyünk, amely meggyötör minket, és a rossz úton tart. Mi az, ami teljesen pusztává, kiszáradttá teszi az életedet, mely elveszi életednek az erejét?

De lehet ez egy félelem is, amelyet táplálunk, melytől nem tudunk megszabadulni, és úgy gondoljuk, hogy ha az elér minket, akkor nekünk annyi. Ilyen félelem lehet az anyagi javak hiánya, az egészség elvesztése, egyik szerettünk elvesztése, vagy éppen az azzal való találkozás. Mi az Kedves Testvérem, ami elől menekülsz, ami leveszi tekinteted az élő Istenről?

       Mit teszel ezek ellen a dolgok ellen? Sokszor bizony Dávidhoz hasonló módon, olyan helyen keresünk megoldást, ahol nem lenne szabad, ahová ha józanon gondolkozunk, ha Istenre tekintünk nem megyünk. Hányszor van, hogy mi is a magunk Gátjában keresünk megoldást, örök ellenségeinkkel próbálunk alkut kötni, a gonosszal packázunk. És régi Óriásaink közé megyünk vissza, a kísértések mezejére. Sokan a megoldást problémáikra, a gyógyszerekben keresik, lelkifurdalásra, nyugtató, vagy alkohol, kábítószer, nők, és férfiak ölelése, avagy önmarcangolás. Avagy megvadulunk, és úgy vezetjük le a feszültséget, hogy neki megyünk a másiknak, akit talán a legjobban szeretünk, szóban és akár tettekben. És megőrülünk, nem csak tettetjük, mint Dávid, hanem ténylegesen azzá válunk. Mert az Isten nélkül az ember megzavarodik.

 

    Jönnek a STOP táblák, hogy itt sincs megoldás, meg itt sincs, és egyszer csak a Lélek sivatagában érezzük magunkat, mindentől, és mindenkitől elhagyatva, a padlón. És feltesszük a kérdést mi lesz most, hogyan tovább?

        Mi a teendőnk ilyenkor? Azt javaslom, fogadjuk el tanítónak Dávidot, mert talán néhány vers elejéig tényleg dilis, őrült, ám Adullám barlangjában összeszedi magát, és elkezd felfelé nézni, mikor kizárt mindent és rájön, merre van a segítség, az igazi, akkor jön a változás. Mert Istennél talál magának menedéket. És ha a Zsoltárok könyvét megnézzük, azokat a zsoltárokat, melyeket bizonyítottan ő írt, azt látjuk, hogy kedvenc szavává a MENDÉK szó válik. Ezért is olvastuk fel az 57. zsoltárt, mely szépen leírja Dávid akkori érzéseit. Hogy rádöbben, hogy hiába minden földi ember elhagyta, nincs helye, minden összeomlott, de akkor sincs egyedül. És elhangzik a zsoltár 2. verse: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.”

           Ez tehát a mi teendőnk is, hogy megtaláljuk a menedékünket az Istennél. Legyen Isten a menedéked. Maga Jézus is mondja: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” „Jöjjetek én hozzám mindnyájan akik megfáradtatok és én megnyugvást adok nektek…” Megnyittatik és menedékre lelhetünk. De Kedves Testvérem neked ki vagy mi a menedéked? A munkád, a házastársad, a hírneved, a befolyásod, a barátaid, az egészséged, erőd, a bankszámlád, az nyugdíj elő takarékosságod? Bizony a keresztyén ember is először ezek között válogat, itt keresi a válaszokat, az erőt, a megoldást, a menedéket.

És el kell, hogy veszítsünk mindent, hogy a lényeget megtaláljuk, ki kell üríteni az életünket, hogy ott igazán az kapjon helyet, aki oda való.

     Az egyik ember mesélte, ki eltemette a feleségét, és tényleg nem maradt senkije, és megtalálta az Istent, hogy „Sohasem fogjátok megtudni, hogy csak Jézusra van szükségetek, amíg Jézus nem válik mindenetekké, amitek csak van.” Testvérem! Padlón vagy, menekülsz, már akár évek óta a kísértéseid, a bűneid, avagy a társad bűnei elől, és már mindent próbáltál, de még sem jó, még sincs nyugalmad. Akkor próbáld meg az Úrnál, legyen Ő a menedéked, olyan menedék, mint egy biztonságos ház, amely megállítja a tűző napot, falai a szelet, legyen az alapja az Úr, amelyen állsz.

       Sokszor talán ott vétünk, hogy kérjük mi az Urat a bajokban, csak nem őszintén, vagy ha őszintén is de nem fogadjuk el a tanácsát, a válaszát, a menedékét amit kínál, mert nem azt vártuk, amit kaptunk. A hét olvastam egy történetet erről

      Egy fiatal férfi felkészül arra, hogy leérettségizik. Sok hónapig csodálta a gyönyörű sport autót egy kereskedő bemutatóteremben, és tudván, apja is jól megengedheti magának, azt mondta neki, hogy ez minden, amit akar.

Az érettségi közeledtével a fiatalember várta, hogy az apja megvásárolja az autót. Végül reggel az érettségi napján, az apja szólította őt a dolgozószobájába, és azt mondta neki, hogy milyen büszke, hogy egy ilyen szépfiú, és mennyire szereti őt. Átadott neki egy szépen becsomagolt dobozt.

Kíváncsi, de kissé csalódott, a fiatalember kinyitotta a dobozt, és talált egy szép, bőrkötéses Bibliát, az ő nevével, aranyozott dombornyomásos. Dühösen, felemelte a hangját az apjára,, és azt mondta: "rengeteg, pénzed van, és nekem egy Bibliát adsz?" Kirohant és otthagyta a Bibliát.

Sok év telt el, és a fiatalember nagyon sikeres volt az üzleti életben. Volt egy szép otthona és csodálatos családja, de rájött, hogy az apja már nagyon öreg. Úgy gondolta, talán el kellene menni hozzá. Ő nem látta érettségi óta. De mielőtt intézkedett volna,, kapott egy táviratot: édesapja elhunyt, minden vagyonát őrá hagyta. Szükséges, hogy jöjjön azonnal haza, mert intézkednie kell. Amikor megérkezett az apja házába, szomorúság és megbánás töltötte el a szívét. Elkezdte keresni apja fontos dokumentumok és látta, hogy a Biblia új, mint ahogy hagyta évekkel ezelőtt.

Könnyekkel, kinyitotta a Bibliát, és elkezdte lapozni.  Az apja gondosan hangsúlyozta a következő verset: Máté 7:11: "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!" Ahogy olvassa ezeket a szavakat, egy autó kulcs esik ki a Bibliából, címke rajta, amin a kereskedőneve ugyanaz a kereskedő, akinél ő a sportkocsit találta.. A címkén volt egy időpont, az érettségi napja, és a következő ráírva ... K I F I Z E T V E

Hányszor elszalasztjuk Isten áldását, menedékét, mert nem ilyen csomagot vártunk? Nem úgy jött a segítség, mint azt mi gondoltuk, nem úgy javult meg az életünk mint azt elterveztük, és csúszunk lejjebb és lejjebb. Pedig jön a segítség a menedék. A héten hallottam az egyik hölgytől, mikor mesélte élettörténetét, hogy nagy bajban volt a családja, súlyos beteg volt a gyermeke, mindent rá áldoztak a férjével, és egy-egy kezelés után úgy jöttek haza, hogy nem volt még kenyérre sem pénzük, és egy nap kiment és sírt a szilva fa alatt,

és oda borult az Isten elé, és kérte, hogy segítse meg, mert nincs aki segítsen rajta. És meglátott egy pénztárcát a földön az utcán, nem nézett bele, hanem bevitte a közeli boltba, hogy valaki biztosan keresni fogja, és az eladó pár óra múlva ment hozzá, hogy tényleg kereste a gazdája és sok pénz volt benne, és köszönet képen küldött neki 100 forintot ami akkor nagy pénz volt, és így volt kenyér az asztalon.

      Az Úr csodásan működik, felemel és ellát mindennel, ha Őt választjuk menedékül. Ha rádöbbenünk, hogy nekünk Őrá van szükségünk. De addig ne várjuk, hogy csak úgy automatikusan minden jóra fordul.

      Egy ateista és egy kersztyén vitatkozott egyszer és mondta az ateista a keresztyén ember hitvallása után, hogy ha tényleg ilyen nagyhatalmú és ilyen jó ez a Jézus, meg mi mindent tett akkor miért nem élünk egy szerető világban, nem is létezik ez az Isten. Erre a keresztyén ember azt mondta, ugye sok szappan van a világon, igen – válaszolta az ateista, akkor miért van annyi koszos és büdös ember a világon – kérdezett vissza a keresztyén, mert nem használják a szappant. Így van a hittel is, az Istennel is, a Jézus Krisztus váltságával is. Ha nem jutsz el oda, hogy minden mindenekben Ő lesz az életedben, addig nem lesz valóság a megváltás, és a jobb élet.

         És bizony, mikor a Lélek sivatagában megtaláljuk az Istent, az egy olyan erő, amely össze is kapcsol nem csak Istennel, hanem a másik emberrel is. Hiszen azt olvastuk a Sámuel könyvében, hogy mikor Dávid a barlangban volt oda sereglettek a rokonai, a barátai, és még az ismeretlenek is, az elnyomottak, az elkeseredettek, akik ugyanabban a helyzetben voltak. És Isten adott új családot, közösséget Dávidnak, mintegy 400-an voltak.

Dávid pedig helyet adott nekik, felmutatta, hogy ki az igazi Menedék, és ugyanígy könyörülettel bánt a többi emberrel.

     Ez a mi feladatunk is, meglátni ki a mi igaz Menedékünk Lelkünk nagy sivatagában, és ha megtaláltuk, akkor ott hellyel kell kínálni a másik embert, aki ahogyan Dávid menekül életének félelmei elől, és megmutatni, hogy egyedüli menedékünk Isten. Ámen.