Lecseréslés?! - Igehirdetés - Petróczi Szabolcs - 2016.08.21.

2016.08.22 09:50

Lectio: Jer. 2:11,13,17-19,21-24,31-32,36

Textus: Jer. 2:11b

 

Szeretett Gyülekezet!

Biztosan ismerős az a mondat, hogy „felcserélte a szezont a fazonnal…” vagy az ismert gyerek mondóka „csere – bere fogadom többet vissza nem adom…” Elolvasva a Jeremiás próféta könyvének 2. fejezetét ezek jutnak az eszembe, sőt még ennél sokkal cifrább dolgok is. És az hogy az akkori nép és a mai több ezer év távlatából sem sokat változott. Mire is gondolok?

       A mindenkori ember életét szinte teljesen körbe fonja a cserekereskedelem, hogy adunk valamit valamiért. Azonban ez azt is jelenti, hogy valamiről lemondunk egy másik dolog miatt, továbbá hogy ha valami nem tetszik, vagy nem jól szolgál engem, akkor azt elcserélem, lecserélem. Ma ez hatványozottan van jelen a fogyasztói társadalomban, hiszen a pénzünkért cserélünk, lecserélünk, megunt, vagy nem használt dolgokat, újra, modernebbre. De valljuk be őszintén sokszor feleslegesen, azaz van mikor csak azért tesszük ezt mert nincs jobb dolgunk, vagy mert a divat ezt diktálja. Régen cseréltük a nagy mobilokat kisebbekre, ma okosabbakra és nagyobbakra, cseréljük a Tv-ket minél nagyobbra és vékonyabbra, cseréljük az otthoni berendezéseinket, a ruháinkat, és így tovább.

 

       De nem csak a tárgyi dolgainkkal vagyunk így, sokszor mint a ruhát úgy cseréljük a lelki dolgainkat is, ki-ki még a vallását is, nemzetiségét, világnézeteit. Cserélünk, hogy miért azt sokszor nem is tudjuk. De hányszor lecseréljük még az Isteni dolgokat, parancsokat, szabályokat. Talán először csak alakítunk rajtuk a mi szánk íze szerint, majd lassacskán elveszíti a lényegét, és helyére lép a mi elképzelésünk a mi szabályunk. De van, aki addig megy, hogy akarva vagy akaratlanul az Istent is lecseréli és valaki mást helyez a helyére, vagy talán saját magát, egóját.

      A választott néppel ugyanez volt a helyzet. Erről szól az egész fejezet, hogy az Istennek népe lecseréli rendszerint az Istent és az Isteni dolgokat, olyat tesznek, amit még a pogányok sem tesznek. Jó hogy ők sok istent imádtak, azonban az alapoktól, a régi istenektől nem váltak meg soha. Ezt hallottuk az alapigében: „Cserélt-e pogány nép isteneket? – pedig azok nem is istenek. De az én népem fölcserélte dicsőségét haszontalansággal.”

       Bizony ma is, hányszor van, hogy a dicsőséges, azaz értékes, igazán értékes dolgokat lecseréljük, valami haszontalanra, valami olyanra, ami talán éppen abban a pillanatban csillog és kecsegtet, de a külső máz lefolyik róla és rögtön értéktelen. A zsidó nép oly sokszor megtette ezt, hiába volt ott a sok szabadítás, vezetés, csodák, mégis elcsábultak. Mi is hányszor tapasztaltuk már meg az Isten segítségét, szabadítását, áldását, hogy mikor talán a legmélyebben voltunk utánunk nyúlt, mikor a legnagyobb volt a kilátástalanság, a tanácstalanság útbaigazított, de mi mégis más dolgok felé fordultunk idővel.

Az ember sokszor olyan mint a napraforgó, forog bizonyos dolgok után, talán nem a legfényesebb után hanem egy kicsit varjús, és a csillogó felé megy, ami nem is olyan értékes. Ezért van az, ami itt az igében is benne van, hogy a friss víznek forrását felcseréljük repedt falú víztározók poshadt vizére. Pedig milyen nagy különbség van a friss forrásvíz és egy állott víz között. De ma mi is megtesszük ezt. Vannak értékeink, amiket lecserélünk értéktelenségre, sőt egészen aljas dolgokra. Mert engedünk az ördögnek, aki a rosszat is be tudja úgy csomagolni, hogy az tetszetős legyen. Úgy el tudja velünk fogadtatni a rosszat, hogy már szinte jónak gondoljuk. Természetesnek és elfogadhatónak. Mindig mondom, hogy gondoljunk bele, hogy bizonyos dolgok, amik ma elfogadottak, és természetesek, azok 5 – 10 évvel ezelőtt nagyon rossz dolgok voltak. Sokan azt mondják, hogy hát változik az idő, ez így is van, de vannak dolgok, amik nem változnak, vagyis nem szabadna változniuk. Ilyen például a párkapcsolatok, a család, a gyermeknevelés, és annak fontossága.

 

      Azonban gyorsan változunk. Hirtelen lesz a nemesből vad, és a jóból rossz. Ártatlan kisgyermekből, melyet az Isten nemesnek teremtett, elfajzott vadhajtás. Csak mert máshogy volt táplálva, csak mert nem azt kapta, amit kellett volna. Minden növénynek, állatnak meg vannak az igényei, azonban ha ezt nem kapják meg, akkor elfajzanak, és előbb utóbb elpusztulnak. Az embernél is így van ez, vannak olyan igények most nem testiekre gondolok, hanem lelkiekre, amelyeket ha az ember elhanyagol akkor leépül és elpusztul.

Az egyik író ezt nagyon szépe megfogalmazta, hogy minden ember lelkében van egy Isten formájú űr, amelyet be kell hogy töltsön az Isten, ha ez nem történik meg akkor csak tákolja az ember az életét. És mennyire ez van ma, hogy tudjuk, hogy kellene az isteni dolog, de valami más mégis kecsegtetőbb.

      Egy történet szerint egy Nagy Politikus egyszer meghalt és felkerült a mennyország és a pokol kapujába, és megengedte neki Szent Péter, hogy válasszon hogy hova akar kerülni, a Politikus mondta egyöntetűen, hogy a mennybe, de Péter azt mondta neki, hogy 2 napja van eldönteni, nézzen szét, és után döntsön. Először a pokol jött, rengeteg barátja volt ott, ettek  - ittak, golfoztak, szinte mintha a földön lett volna nagyon jó érezte magát. Aztán jött a mennyország, itt is jó volt, nagy felhők, angyalok, béke és nyugalom. Ezek után elgondolkozott és azt mondta a Politikus, hogy inkább a pokolba akar menni, és rögtön oda is került. Azonban teljesen más volt a helyzet, a barátok az üstökben rotyogtak és ő is melléjük került, a sátán rakta alájuk a tüzet, nagyon rossz volt, és kérdezte a sátántól hogy mi történt hogy – hogy ilyen nagy a változás? Erre a válasz, tegnap volt a kampány időszak, ma meg a valóság. :D

       Bizony megkecsegtet minket a gonosz, és cserélünk, meggondoljuk magunkat, és általában az Isten kerül a háttérbe. Úgy cserélgetjük az életünk dolgait, mint egy –egy focimeccs végén a mezeket szokták és a végén nem tudjuk kik is vagyunk úgy igazán, és melyik csapathoz tartozunk. Felcserélődnek a szerepek, a női és a férfi, a férj és a feleség, a gyermek és a szülői szerepek, összekutyulódnak és arra fogjuk, hogy ez a modern világban már így jó.

Elértéktelenednek erkölcsi tanítások, keresztyén értékek, és próbáljuk magyarázni, azonban ennek meg kellesz, hogy igyuk a levét előbb utóbb. A népről is azt írta itt az ige, hogy járt Egyiptomba és Aszíriába és ott ivott, ott vette magához az úgy nevezett kultúrát, de azt mondja Isten meg lesz ennek az elpártolásnak is a gyümölcse.

      Szeretett Testvérem! A kérdés ma az, hogy te mit szoktál cserélgetni a lelki életedben, cseréled e az Isteni értékeket, tanításokat, bizonyos helyzetekben?

        Ez ma egy figyelmeztetés, hogy tartsuk a jó irányt, és ne cserélgessük le az igazi értékes Isteni tanításokat, magát az Istent. Hanem cseréljünk jól. Egy sport versenyben is egy jó csere fordít a meccsen. Ma cseréljük le a gonoszt az életünkben Jézusra, az Ő útjára, az Ő dolgaira, legyen Ő a példa előttünk, aki soha nem cserélte el a küldetését, az Atyját, hanem mindvégig kitartott. Legyen ez így a mi életünkben is, hogy ama nemes harcot igazán megharcoljuk, és elnyerjük a koronát.

        Augusztus 20-át ünnepelte az elmúlt nap az ország. István király cserélt több mint 1000 éve, elhagyta a pogányságot, és választotta a keresztyénséget, mert meglátta, hogy a nép akkor maradhat nép, ha Krisztushoz tér, és lám itt vagyunk, az Isten kegyelméből. És ez ma is érvényes, akkor leszünk még itt 1000 év múlva is, akkor élünk igazán, ha a keresztyén értékeket válasszuk. Robert Schumann mondta: „Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem lesz…” és ez ma is fenn áll. Látjuk, tudjuk, milyen veszélyeknek vagyunk kitéve, országos szinten. De először mindenkinek a saját életében kell elkezdeni a változást, a cserét, hogy a rosszat felváltja a jó, a gonoszt az Isten. Ne sántikáljunk kétfelé, hanem csak is az Isten felé. Ámen.