Teremtésvédelem - igehirdetés - Kallós Lilla - segédlelkész

2015.11.19 10:42

Teremtésvédelem

Igehirdető: Kallós Lilla

Lekció: 1Mózes 1, 26-31;

Textus: 1Mózes 2, 15

Keresztyén Testvéreim!

A mai nappal kezdetét veszi a Teremtés hetének ünnepe, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus tanácsa minden évben szeptember utolsó vasárnapja és október első vasárnapja közé rendelt el. Hiszik, és velük együtt hisszük mi is, hogy a keresztyén embernek van felelőssége és mondanivalója az éghajlatról, a klímaváltozásról, egyáltalán mindarról, ami a teremtett világban végbemegy. Sokszor gondoljuk azt, hogy az életvitelünknek, a vágyainknak, a magánszféránknak nincs köze a társadalmi, vagy környezeti válsághoz. Pedig van. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs közünk hozzá. Egyetlen ember sem mondhatja ezt. Személyes életvitelünknek, és cselekedeteinknek konkrét hatása van a környezetünkre.

Már létezik Zöld Biblia is. A zöld Biblia szerkesztőinek az volt a célja, hogy a Bibliában megjelöljék azokat a részeket, amelyek a teremtett világról szólnak. Több mint 1000 olyan verset jelöltek meg, amelyekben Isten teremtményei (ember, állatok, természet) elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.

A teremtett világ, annak megóvása már kezdetektől központi témája a Szentírásnak. A kietlen és puszta földből Isten megalkotott egy élhető lakhelyet, egy kertet, betöltve a földön és a vízben nyüzsgő élőlények seregével – és az emberrel. A neki kedvező körülmények megteremtése, megalkotása nélkül az ember nem élhetne a földön. Megajándékozottságunk alapvető része. Egy élhető világot kaptunk ajándékba, amely alkalmas az élet fenntartására, továbbadására. De Isten nemcsak nekünk adta, hanem ránk is bízta. Isten a tulajdonos, nekünk pedig bérbe adta. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az ember a teremtett világot sáfárkodásra kapta a Teremtőtől kettős megbízatással.

„Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain…Nektek adok a föld színén minden maghozó növényt és minden fát.” Továbbá: „azt művelje és őrízze.” Sajnos a művelve őrizni, és őrizve művelni felhívásból kevés maradt. A művelés folyik, de az őrzés már nem igazán. A művelés sok helyütt kifosztássá torzult. Úgy pusztítjuk a körülöttünk lévő világot, mintha nem lennénk annak mi is szerves részei. S az uralkodásra való hajlam is egyre inkább erősödött. Elkezdtünk féktelenül uralkodni a természeten, kíméletlenül kizsákmányolni. S ennek előre nem látható következményei, mellékhatásai is vannak. Nem sáfárkodunk, hanem birtoklunk, kisajátítunk.

Az iparosodás kezdetével, technikai civilizáció fejlődésével az ember egyre többet akar kipréselni a természetből, a felesleget felhalmozza (legyen az táplálék, vagy más), a maradékot pedig eldobja. Vagyis csak azt gondolja, mert valahol mégis felelhető lesz a természetben. S a hulladék, legyen az bármilyen mérgezi a környezetet. A fogyasztói társadalomszemlélet ezt pedig még inkább fokozza tekintet nélkül a tartalékokra, és a következő nemzedékre. Nem beszélve a fejlett, gazdag országok, illetve a szegény, fejlődő országok közötti különbségről. Van, aki mindent magának tulajdonít, úgy, hogy közben sok embert lop meg. „Élni és élni hagyni” – ezt nem gyakoroljuk.

Nemrég látott napvilágot egy hír, miszerint az idei évben kevesebb, mint 8 hónap alatt feléltük a föld egy évre jutó természeti erőforrásait. Igaz, hogy többen vagyunk, de többet is fogyasztunk. Tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér. Augusztus 13-a óta már olyan tartalékokat használunk, amelyekre az utánunk jövő generációknak lenne szükségük. Láthatóan és érezhetően nem jó irányba tartunk, ha így folytatjuk.

Ahol elkezdődik a természet elhalása, ott válságba kerül az emberi élet egész rendje. Például ott ahol az erdők kihalnak, ott terjednek a lelki betegségek. S egy felmérés szerint ott fordul elő  leggyakrabban a tüdőrák, ahol a fák betegek és kihalnak. S ott betegszenek meg a fák, ahol az ipar, a közlekedés, a háztartási energiafogyasztás leginkább szennyezi a levegőt, környezetet. Ezeknek a példáknak a sorát csak halmozni lehet.

Azt hallhattuk a felolvasott Igében:

 

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.”

„Igen jó.” Ezt látta. Élhetőnek teremtette, mi pedig élhetetlenné tesszük lassacskán. Ma vajon mit lát? A bűneset óta az embernek megromlott a kapcsolata Istennel. De megromlott a kapcsolata a teremtett világgal is. Nincs harmónia Istennel, és a természettel sem. Az istennélküliségnek egyszerre oka és következménye mindaz, amit most a teremtett világban tapasztalunk. Ami pedig Igen rossz.

Mi lehet a megoldás? Mindezeknek a nyomasztó terhétől azzal a mély alázattal és bűnbánattal szabadulhatunk meg, amely Dávid bűnbánati imájából tükröződik vissza: „Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” 51 Zsoltár

Ilyen tekintetben is szükségünk van a megtérésre, a felelősség felvállalására. De előtte szükségünk van önvizsgálatra is.

Tudnunk kell:

1.     A teremtett világ az Úré, az ő tulajdona, s nem tehetünk vele azt, amit akarunk.

Sáfárkodásra kaptunk és majd el kell számolnunk vele. Az Isten tisztelete, az iránta való bizalmunk sokféleképpen megnyilvánulhat keresztyén életétünkben. Ennek egyik formája az, ha a teremtett világban ajándékul adott javakkal hűen sáfárkodunk. Mi hogyan sáfárkodunk?

2.     A teremtés megőrzésére és megmentésére maga Isten tanítja az embert, a szombatnak, a nyugalom napjának a lehetőségével, s parancsával. Isten is megpihent a hetedik napon.

A szombat napi nyugalom nemcsak az embernek szól, hanem a természetnek is. Amikor nem avatkozom bele, amikor nem zsákmányolom ki, nem pazarlom a javait, kincseit. Békén hagyom. Egyszóval nem csak művelem, hanem őrzöm is. S keresem azt az utat, ahogyan a meg is őrizhetem azt a földet, amelyet ajándékba kaptam, s amelyet majd tovább is kell adnom utódaimnak.

3.     Meg kell tanulnunk újra harmóniában élni Isten teremtett világával. S ez csakis egyedül Jézus Krisztussal lehetséges.

Jézus Krisztus is a teremtett világba érkezett, mint ahogyan mi. Jézus tudatában van mindannak a kétségbeesésnek, amely elfog minket akkor, amikor az általunk tönkretett környezetünkre tekintünk. Nem azért alkotta meg az Atya általa a világot, hogy azt mi kizsákmányoljuk és elpusztítsuk. Komoly oka van annak, hogy az ács fia (Mt 13,55) tanításában nem az iparos mesterségből, hanem a földművelésből és a természet világából hozza legtöbb példáját, hasonlatát. Amikor a teremtett világra és a teremtésvédelemre gondolunk, minden alapunk megvan arra, hogy elkeseredjünk, mert emberi számítás szerint teljesen kilátástalannak tűnik bármit is tenni a visszafordíthatatlan folyamatok ellen. Mégis, keresztyén emberekként Krisztusból meríthetünk erőt, Ő ad reménységet a reménytelenségben, hogy cselekedjünk.

Azért tehetünk bármit is, mert ahogyan az Atya reá nézve teremtett mindent, mi is reá nézve és az Ő segítségével tehetünk rombolásunk ellen. Életén keresztül láthatjuk, hogy minden kilátástalanság ellenére hogyan lehet harmóniában az ember Istennel, embertársaival és a teremtett világgal. Az Ő megváltása által pedig újra összhangban lehet az ember Teremtő Istenével. Majd embertársaival, és a teremtett világgal, ebben a sorrendben. Isten most erre hív bennünket ezen a vasárnapon, a Teremtés Ünnepének hetében. Rendezzük a vele való kapcsolatunkat, pusztító tetteinket hagyjuk magunk után. Lelkének erejével segítsen mindnyájunkat ebben. Ámen.